Nyilatkozat

Az Európai Unió víziója elsősorban egy ígéret, hogy minden tagja részesülni fog a politikai stabilitás és gazdasági fejlődés előnyeiből. Sajnos ezek az ígéretek nem teljesültek. Különösen ebben a válság sújtotta időszakban váltak láthatóvá a különbségek az EU központi és periferikus országai között. Ami nem kívánt következményekhez vezetett. Emberek tömegei keltek útra a jobb lehetőségek reményében, hagyták el hazájukat és vándoroltak az Unió fejlettebb területeire. Ezzel egyidőben - téves gazdaságpolitikára alapozva – a béreket tudatosan alacsonyan tartották a periféria országaiban, hogy megnyerjék a külföldi befektetőket. Ha ezeket a folyamatokat nem tudjuk megfordítani maga a közös európai álmunk fog darabokra hullni.

Napjainkban számos fórumon téma az EU-n belüli migráció. Ennek ellenére a perifériákról történő migráció és a munkaerő elszívás ezekről a területekről nincs a fontosságának megfelelően kezelve, annak ellenére, hogy ez a jelenség emberek tömegeivel van hatással és okoz nagyon komoly problémákat számukra. Országaink számára ez a probléma népességcsökkenést, a szociális biztonság veszélyeztetését, munkaerőhiányt, jövedelemveszteséget okoz. Ezzel egyidőben ez a jelenség a családok számára egyéni tragédiákat jelent, mert szétválasztja őket, szülőket a gyermekeiktől, unokákat a nagyszülőktől. Akik úgy nőnek fel, hogy alig látják egymást.

A helyzet tehát tragikus. Mint ahogy tragikus az a csend is, amely ezt a kérdést övezi. Sem stratégia, sem konstruktív vita, sem együtt gondolkodás nincs, ami erről szólna. Az Unió vezetői eddig elfordították a tekintetüket, bár az utóbbi időben számos jel mutatott arra, hogy felismerték a probléma mélységét és megtettek néhány lépést a megoldás érdekében. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy messze van még az az idő, amikor nem lesznek másodrendű állampolgárai az Európai Uniónak. Az EU-n belüli különböző egyenlőtlenségek számos helyen előkerülnek, azonban a földrajzi egyenlőtlenségeket nem kezeljük a fontosságuknak megfelelően. Ami ma a nyugati tagállamok számára olcsó munkaerőimport, az nekünk nemzeti sorstragédia, de középtávon mindannyian veszíteni fogunk rajta, hiszen egy szociálisan összeroppanó keleti régió az egész európai álmot tönkreteheti. Ezért kell megoldást találni!

Mi, aláírók, átérezve a történelmi felelősségünket, az idők sürgető szavát, és látva nemzeteink nehéz helyzetét, úgy döntöttünk, hogy összefogunk és véget vetünk a hallgatásnak, a felszín kapargatásának, a mellébeszélésnek. Igazságos és biztonságos Európát akarunk! Nyugaton és Keleten egyaránt. Természetesen tisztában vagyunk a probléma komplexitásával, ahogy azzal is, hogy a gyógymód sem lehet azonnali. De itt és most legalább a célt ki kell tűznünk, mert a huszonnegyedik órában vagyunk.

Az Európai Bérunió kezdeményezése elsősorban a munkavállalókon keresztül fogalmazza meg régiónk helyzetét, de már most, a legelején le szeretnénk szögezni, hogy ez csak a gazdasági teljesítmény kiegyenlítődése révén érhető el, olyan versenyképes, kelet-közép-európai vállalkozások segítségével, amelyek képesek ezeket a béreket kitermelni és biztosítani. A kezdeményezés ezért túlmutat önmagán, túlmutat a béreken, lényegében egy új, igazságos és biztonságos Európai Unió megalkotását követeli. A régiónk, a nemzeteink nem alamizsnát kérnek, hanem olyan feltételeket, ahol boldogulhatunk, ahol a kedvező folyamatok megindulhatnak, ahol erős nemzeti vállalkozások nőhetnek fel, ahol az Európai Bérunió valósággá válhat. Annak érdekében, hogy ez a cél megvalósulhasson az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve be kell, hogy kerüljön az EU alapértékei közé. Elméletben és gyakorlatban egyaránt. Kezdeményezésünk célja ez.

Mi, aláírók, tudjuk a történelemből, hogy a sorsunk közös volt. A mai nappal vállaljuk, hogy a jövőnk is az lesz. A XX. században nemzeteinknek tengernyi szenvedés jutott, de eltökélt szándékunk, hogy a XXI. században közös erővel és összefogással megteremtsük a béke, igazság, biztonság és anyagi gyarapodás alapjait mindannyiunk számára!